A gépjármű felelősségbiztosítással kapcsolatos panaszaikkal jelentkezők között legtöbben, a korábban még tevékenykedő MÁV B.E. kritikán aluli szolgáltatásai miatt tettek panaszt, a felszámolás kezdete óta pedig a károsultak és kárt okozó gépjárművezetők keresik fel számosan - mindenekelőtt - az INDRA Egyesületet, és keresik jogaik érvényesítésének a lehetőségeit.

A rendezés húzódik, és többféle megoldás is felmerült a különböző szervezetek részéről a kártérítés megoldására:

• a károsultak kárát közvetlenül a kártokozó térítse meg, vita esetén jogaikat polgári perben érvényesítsék;
• a felszámolási eljárásban a kielégítési sorrendet módosítani kell a károsultak javára;
• a MÁV B.E felelősség biztosítottjai által okozott kár fedezetére igénybe kellene venni a MABISZ kárfedezeti számláját is;
• felelősség és kárrendezési kötelezettség terheli a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét a felügyelet hiányosságai miatt,
• A károsultak jogainak érvényesítését a állammal szembeni perben kell megkísérelni (ez a javaslat a Hír Tv-ben hangzott el), stb.

A felsorolt javaslatok - főleg külön-külön - nem eredményezhetnek teljes és végleges kárrendezést, sem a közvélemény igazságérzetében megnyugvást.

Rövid áttekintés a MÁV Biztosító Egyesület működéséről a szerzési időszakban, majd a sajátos helytállási gyakorlatáról:

a MÁV B.E. a GFB ágazat művelését a biztosító váltás időszakában olyan díjak meghirdetésével kezdte, amelyek a piacon megjelent többi - e biztosítási terméket forgalmazó - biztosító díja ajánlatánál jelentősen - kedvezőbbek voltak. E díjak több szakértő által hangoztatott vélemény szerint előrevetítették a meghirdetett díjjal – arányos szolgáltatások – kifogásolható minőségét. Ez a vélemény igazolódott.
Felvetődhet, hogy a MABISZ felléphetett volna-e a Szövetség belső etikai kódexére hivatkozva a MÁV B.E. nem piackonform díjaival szemben. Kétségtelen, hogy az esetleges fellépés a szövetség ellen hangolta volna a közvéleményt, mert a fellépést a - versenyt akadályozó intézkedésnek tekintették volna.
Más volt azonban a helyzet akkor, amikor a MÁV B.E már megkezdte a felelősségbiztosítás szolgáltatásait teljesíteni. Tapasztalataink szerint magatartását az alábbiak jellemezték:

• hosszan tartó jogalapi vita kezdeményezése (gyanúsan sok kárt okozó vonta vissza a felelősséget vállaló nyilatkozatát),
• a kárérték körüli viták sokasága,
• a viszonylag fiatal, egy-kettő éves gépjárművek értékcsökkenési kártérítésének megtagadása,
• a civil fogyasztóvédelem érdekérvényesítési jogának vitatása stb.

E biztosító gyakorlata, kárrendezései módszerének problémái ismertek voltak mind a MABISZ mind pedig a PSZÁF ellőtt. A PSZÁF tett is a biztosító működésével kapcsolatban korlátozó és szankcionáló intézkedéseket, de belső szövetségi (MABISZ) hatékony, fellépésről/állásfoglalásról nem tudunk. A tagsági viszony megszüntetése is már elkésett volt.

Milyen megoldás látszik alkalmasnak arra, hogy egyfelől a károsultak gyorsan hozzájussanak követelésükhöz, másrészt tiszteletben tarthatók legyenek a kártokozók jogai is?

Fontos lenne a gyors megoldás keresése és alkalmazása, mégpedig olyan rendszerben, mint amilyet a kormány a jövő hasonló problémáinak elkerülésére javasolt.

A korábban a biztosítottak és biztosítók közötti bizalmi viszony sok konfliktus forrása volt, ami - megfigyeléseink szerint - mára valamelyest enyhült. A szóban forgó ügy a közvélemény szerint konszolidált rendezés helyett nem csillapítja, inkább élénkíti a felek közötti bizalmatlanságot, bevonva abba a felügyelő hatóságot, a Pénzügyminisztériumot és a Kormányt is. Pedig jelentős állami és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a biztosítás intézménye, az öngondoskodás, egyik átfogó eszköze iránti bizalom erősödjék.

Az előterjesztő fogyasztóvédelmi civil szervezetek ezért javasolják:

A társadalom a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási intézmény útján fokozott védelemben részesíti a közlekedési balesetet szenvedett károsultak személyi és vagyoni érdekeit.

A védelem abban sem tesz különbséget, hogy biztosított volt-e a kártokozó vagy sem. A biztosítás nélküli kártokozó általi kárt is „megelőlegezi” azzal, hogy a helytállás végső fokon a kártokozó kötelessége (regresszió) lesz, érvényesítve annak jogkövetkezményét, hogy elmulasztotta megkötni a jogszabályban előírt biztosítási kötelezettségét.
A felvetett esetekben azonban a károkozó nem követett el mulasztást és a MÁV B. E. törvényes biztosító, helytállási kötelessége egyértelmű. Tehát a károsultak kárigényét valós biztosítási eseményként kell kezelni és csakis ebben a rendszerben lehet a megoldást is keresni. Ezért az olyan állásfoglalás, sőt gyakorlat, hogy a MABISZ az általa kezelt kárrendezési számláról már kifizetett kárt visszaköveteli a biztosított kártokozótól, elfogadhatatlan.

Az olyan bírósági ítélet pedig, amely helytállásra kötelezi a biztosított kártokozót, törvényességi szempontból is aggályos. A balesetet okozó gépjármű vezetője azzal, hogy biztosítást kötött és a konkrét esetben sem tanúsított olyan magatartás, ami a biztosító helytállási kötelezettségét kizárná, a maga részéről úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Állampolgárként joggal bízhatott abban, hogy a hatóság engedélyével rendelkező és felügyelete alatt álló tevékenysége törvényes és jogkövető.

Károkozóként, mint a fizetésképtelen egyesület tagja, magánvagyonával nem felel az Egyesület kötelezettségeiért. Márpedig a hivatkozott bírói ítélet a hatályos törvényeket felülírja, és mindazok ezt szorgalmazzák, akik ilyen „megoldást” támogatnak.

Az előterjesztők azt az egyeztetett véleményüket fejezik ki, hogy a károsultak kárát 2009. 12. 31-ig meg kell téríteni. A kifizetett kárt a biztosított kártokozóktól nem lehet visszakövetelni, de viselniük kell azt a hátrányt, amelyet a hatályos jogszabályok bonus-malus besorolásukra előírnak.

Az előterjesztők úgy gondolják, hogy a probléma rendezése – hasonló jelenségek elkerülése okán sem - érhet itt véget. A közvéleménynek választ kell kapnia arra, hogy az érintett hatóságok (PSZÁF, GVH) megtettek-e mindent, amellyel akadályozható lett volna a biztosító csődje, vagyonvesztése, kárt okozva a biztosítás intézménye tekintélyének, a közúti közlekedési balesetek vétlen szereplőinek.
Vizsgálandónak tartjuk továbbá azt is, hogy a biztosítók szövetsége fellépett-e időben a Szövetségen belül már a szerzési időszakban is látható etikátlan gyakorlattal szemben, kezdeményezett-e hatékony, „kármegelőzési” intézkedéseket, bevonva abba a hatóságokat.
Végül átláthatóvá kell tenni a büntetőjogi felelősség vizsgálatának, és a felszámolási eljárásnak a megállapításait, eredményeit.

Budapest, 2009. november 23.


dr. Pintér György
elnök
INDRA Egyesület

Dietz Gusztávné dr.
elnök
OFE

dr. Hajnal Zsolt
elnök
FOME