Tájékoztató a pénzügyi szektor helyzetéről, kilátásairól

A magyar pénzügyi közvetítőrendszer 2009 során is megőrizte stabilitását és folyamatosan ellátta a gazdaságban betöltött kiemelt feladatát - jelentette be Farkas Ádám, a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának elnöke a Felügyelet sajtótájékoztatóján. A szektor tőkehelyzete szilárd, s 2009. I. felében tovább erősödött. Számos nemzetközi példával ellentétben nagyobb intézmény ellehetetlenülésére itthon nem került sor, az adófizetők pénzéből nagyobb arányú beavatkozásra nem volt szükség.
 
A pénzügyi szolgáltatók üzleti teljesítménye azonban jelentősen gyengült már az I. félévben is, s ennek folytatódása várható. Az állományi expanzió mind a bankok, mind a biztosítók esetében lelassult vagy megszűnt, a fejlődést erős keresleti és kínálati korlátok akadályozzák. Az átlagos jövedelmezőség csökken, számottevően nőtt a veszteséges pénzügyi intézmények száma. A hitelező intézmények teljesítményét különösen rontotta, hogy az eszközminőség markáns romlása következtében szokatlanul nagyarányú értékvesztést kellett elszámolni, s ez 2010-ben még romlani fog. Kedvezően érintette viszont az üzleti teljesítményt a tőkepiac, főként a részvény- és az állampapírpiac fellendülése. Ennek megismétlődése azonban a következő évben nem várható.
 
Összességében a magyar pénzügyi közvetítőrendszer intézményei - ezen belül különösen a hitelezők - számára a 2010. évi kilátások az eszközminőség további romlását, a jövedelmezőség csökkenését vetítik előre. A kockázati trendforduló a gazdasági válság végével, a konjunktúra újbóli élénkülésével várható, amelynek kilátásai azonban rendkívül bizonytalanok.
 
A bankrendszer idei teljesítménye a hazai és nemzetközi várakozásokat meghaladóan alakult. Az átlagos jövedelmezőség csökkent, de továbbra is számottevő. Minden nagybank nyereséges, 2009. szeptember végén pedig a bankszektor átlagos tőkearányos nyeresége (ROE) 12,7 százalékos volt. A tőkehelyzet jellemzően erősödött - 2009. szeptemberben a szektor tőkemegfelelési mutatója 13,1 százalékos volt, s enyhén emelkedett -, az eszközoldali likviditás határozottan javult, aminek alapvető oka a külföldi anyaintézmények stabil forrás- és tőketámogatása. Az FX-swappiac 2008 őszén tapasztalt zavarai a Magyar Nemzeti Bank hathatós intézkedései nyomán nem tértek vissza, a bankok devizaswap-igényét megalapozó mérlegen belüli nyitott devizapozíció érdemben csökkent. Mérséklődött a nemzetközi összevetésben magas ügyfélhitel/ügyfélbetét ráta, s a bankok mérlegében megjelenő lejárati transzformáció. Kedvezőtlen viszont, hogy mérsékelten csökken az ügyfélhitel-állomány, s folyamatosan romlik a banki hitelállomány minősége. 2009. szeptember végén a 90 napon túli fizetési késedelemben lévő hitelek aránya az összes kölcsönállomány 5,4 százalékára nőtt. Ez duplája a tavaly év végi mértéknek. Kritikus a helyzet több pénzügyi vállalkozásnál. 2009. I. félévében e szektor szereplőinek 45 százaléka veszteséges volt, s az év egészére is mérsékelten veszteséges működés várható. Jelentős a visszaesés a gépjármű- és ingatlanhitelezésnél, kevés a finanszírozási forrás, számottevően romlik az eszközminőség. Mindez alapjaiban veszélyezteti a független szolgáltatók stabilitását, a pénzügyi csoporttag vállalkozásoknál jelentősen rontja a csoport üzleti teljesítményét. 2010 végéig a pénzügyi szektor legnagyobb súlyú kockázata továbbra is a hitelminőség markáns romlása, s a hitelpiaci szolgáltatók nagyarányú veszteségeinek lehetősége a magyarországi és külföldi (főként a közép-kelet-európai régiós) kintlevőségeknél.
 
Kockázati tényező a gazdasági recesszió alakulása, az, hogy a reálgazdasági sokk által érintett ügyfelek pénzügyi helyzete folyamatosan romlik. Bizonytalansági
 
tényező a devizahitelek minőségével kapcsolatban a forintárfolyam alakulása, a banki hitelezési feltételek alakulása, illetve 2009. utolsó negyedében az értékvesztés banki elszámolásának hagyományosan erős szezonalitása. Az eszközminőségi problémák és a markáns hitelkockázat ciklusának fordulópontja leghamarabb 2010 végéig következhet be, 2009 végéig további romlás várható. Az előzetes adatok szerint 2009. III. negyedében a teljes banki portfóliónál a késedelmes állomány, s az abból becsülhető veszteség halmozódása lassult, de ezen belül a lakossági portfóliónál gyorsulás látható. A hazai pénzügyi szektor jövedelmezősége 2010 végéig várhatóan tovább csökken.
 
Ez a hitelkockázati költségek markáns emelkedéséből, a pénzügyi szolgáltatások iránti kereslet csökkenéséből, a szolgáltatói verseny fokozódásából, s a fennmaradó likviditási kockázatból adódhat. Jó hír viszont a tőkepiac trendjének 2009. évi kedvező irányú fordulata. A biztosítóknál, befektetési vállalkozásoknál változatlanul magas az átlagosjövedelmezőség, ami a visszafogott osztalékpolitikával, s a kockázati expanzió hiányával akár belső forrásból is növekvő tőkemegfelelési szintet okozhat. A tőkekockázatok elsősorban a hitelezőknél merülhetnek föl. Ezen belül a bankrendszer belső tőkeképződése
 
biztonságos. Rendezett a szövetkezeti szektor helyzete is, mert itt magas az átlagos tőkemegfelelési index, a veszteségesen működők aránya kicsi (az elmúlt évek konszolidációjával a gyengébb intézmények száma csökkent). A nehézségekkel küzdő független pénzügyi vállalkozások tőkekockázata egyértelműen magas: az elvesztett tőkét külső forrásból ma nehéz pótolni. A pénzügyi és eszközpiacoknál továbbra is nagy a magas piaci kilengések veszélye.Változatlan kockázatot jelent az ingatlan- és a gépjárműpiac gyengesége. Ez visszaveti a pénzügyi termékek iránti keresletet, nehezíti a finanszírozott ingatlanfejlesztések értékesíthetőségét, és - a hitelfedezetek csökkenő értéke miatt - növeli a hitelkockázatot is. Ezen túl az ingatlanbefektetéseknél, s a követelésérvényesítés során a hitelbiztosítékok csökkenő értéke miatt a befektetési hozamok süllyedéséhez, s a kényszerűen felhalmozott reáleszközök értékvesztéséhez vezethet.
 
2009. I. félévében a pénzügyi szektor likviditási kockázatai érdemben csökkentek, ám a bankok és a csoporthoz nem tartozó pénzügyi vállalkozások esetében továbbra is magasak. A fél-egy évvel ezelőtti rendkívül kedvezőtlen állapotokhoz való visszatérés azonban jelentősebb piaci korrekció esetén is szélsőséges forgatókönyvnek számítana. A tisztességes piaci magatartás normáinak betartását illetően a kockázatok - különösen a felelős hitelezés követelményéhez, a szerződéses feltételek módosításához, illetve a fizetési nehézségek esetén követett eljáráshoz kötődően – változatlanul magasak. Veszély egyrészt, hogy a szolgáltatók ügyfeleik adósságviselő-képességéhez képest túlzott mértékben, vagy túlzottan nagy kockázatokkal nyújtanak hiteleket, ami veszélyezteti a későbbi megtérülést. Másrészt, ha az adósok helyzete romlik, a nem-teljesítési ráta nő, a rendezési eljárásban pedig az ügyfeleket, illetve - a lefoglalt fedezetek eladhatatlansága esetén - a hitelezőket nagyarányú vagyoni veszteségek érhetik.