Az Indra Biztosítottak és Pénzintézeti Ügyfelek Országos Érdekvédő Egyesülete (továbbiakban: Indra Egyesület) civil fogyasztóvédő, és így panasz képviselettel is foglalkozó szervezetként sok éves tapasztalattal rendelkezik.
 
Ezekről és ezek következményeiről foglaljuk össze az alábbiakban tapasztalatainkat.
 
Jogszabályi háttér elemzése
 
1. A Ptk. biztosítási fejezetének jogi szabályzata értelmében a felek minden, a biztosítási szerződést érintő megnyilatkozása írásbeliséghez kötött. Ezért az ügyfél bejelentéseinek, szolgáltatási igényének írásos rögzítésére a biztosítónak is írásbeli választ kell adnia. A biztosító teljesítéséről jegyzőkönyv vagy kárirat, vagy az igény elbírálásáról állásfoglalást közlő írásbeli tájékoztatás készül. Különösen - ha a biztosító az igényt részben vagy egészben nem tartja jogosnak, - az elutasítással és annak indoklásával kapcsolatban merül fel írásbeli közlési kötelezettség.
 
A szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás, a Ptk. 277. §. (5). bekezdése alapján biztosítói kötelem, ami az előbbiek miatt is írásbeliséghez kötött. A Ptk. egyéb szabályaiból következően még, ― amint, a kárigényre jogosultság bizonyítása a biztosítottra eső teher ―, a szolgáltatási igény elutasításakor ellenbizonyítási kötelezettséget is tejesíteni kell, ami szintén írásban történhet. (A bizonyítási teher ekkor biztosítottról biztosítóra hárul.)
 
A Ptk. előbb hivatkozott, 277. §. (5) pontja, („A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.”), mivel nem direkt a biztosítási szolgáltatásokra, hanem általában „a szolgáltatásokra” érvényes, ezért részletesebb követelményeket, így biztosító tájékoztatási kötelezettségét megvalósító tartalmi, formai előírásokat a szabályzat nem nyújt.
 
Annak megállapítására, hogy a biztosító szolgáltatására vonatkozik-e részletesebb, konkrétabb tájékoztatási szabályzat, tovább kell és lehet vizsgálódni.
 
2. A témakörben irányadó lehet a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, amelynek 2. §. (i), (j) pontjai kiterjesztik a jogszabály érvényességét „a pénzügyi szolgáltatások”-ra is. A törvény korábbi változatában volt is külön „Tájékoztatás” című fejezet, a jelenleg érvényes joganyag ilyet viszont már nem tartalmaz. A korábban érvényes törvény szóban forgó fejezete is általános érvényű volt, így szolgáltatásra, tehát biztosítási szolgáltatásra illő tájékoztatási kötelezettség részletes előírása abban sem szerepelt.
 
3. A biztosítási ügyekben irányadó szakmai jogforrás a biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény.
 
E jogszabályban megállapítható, hogy a törvény a Ptk. 205. §.-val megalapozottan főleg szerződéskötéssel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségek részletezését foglalja magában. Nevezetesen:
 
― A 96. §. a biztosítási szerződés minimális tartalmi követelményeit részletezi. A szolgáltatással kapcsolatos konkrét írásbeliséget, e vonatkozásban tartalmi, formai előírást nem köt ki.
 
― A. „IV. Egyes biztosítás típusok külön szabálya” című részben, a 103. §. a jogvédelmi biztosításhoz fűződő tájékoztatási kötelezettség tételeit nevesíti, amelyben a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatásra is kitér. (E módozatra vonatkozóan azonban rendkívül ritkán találkozunk panaszbejelentéssel.)
 
― A 105. §. a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos szerződéskötési kötelezettségeket taglalja.
 
E téren vizsgálható a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelete. Ebben különösen fontos az 1. számú „A gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételei” című melléklete.
 
A rendelet számos részlete tartalmaz a szolgáltatásra vonatkozó előírást, de tájékoztatási követelményeket nem határoz meg.
 
― A szakmai tv. 166-167. §. és az ezekhez kapcsolódó 10. számú Melléklet szerződéskötéssel kapcsolatos, amely a felek kölcsönös jogaira, kötelezettségeire számosan sok és konkrét előírás szerepel.
 
Összességében a biztosítási törvény, a szolgáltatással kapcsolatos írásbeli tájékoztatást tartalmi, formai követelményt nem szabályoz.
 
4. Mivel a magasabb rendű jogszabályokban: Ptk-ban, fogyasztóvédelmet és szakmai kérdéseket szabályozó törvényekben szolgáltatással kapcsolatos konkrét, illetve részletes előírások nincsenek, elvárható lenne, hogy a különböző biztosítási szolgáltatók egyes biztosítási termékeinek Általános és/vagy Különös szabályai szerepeltessenek olyan követelményeket, amelyek a szakmai és jogismeretek birtokában, így erőfölényben lévő biztosítókat súlyosabb szabályok kötelezzék a laikus biztosítottak érdekvédelmét elősegítő tájékoztatására.
 
Egyesületi tevékenységünk során folyamatosan figyelemmel kísérjük az évek során megismert sokféle biztosítási módozat tartalmát, követjük változásaikat. Ezekből megállapítottuk, hogy ez időkig az egyes biztosítási feltételek szolgáltatási szabályai rendező elveket tartalmaznak, de ezeken túl nem vállalnak a Ptk. 277. §. (5). bekezdésének teljesülését előíró konkrétabb kötelezettségeket. Ilyen vállalások szükségességét maguktól nem is kezdeményezik.
 
A fentiekben foglaltak miatt, vagyis a témát illető szabályozás hiányában a biztosítási piac területén a szolgáltatással kapcsolatos részletesebb tájékoztatási és ellenbizonyítási kötelezettségeket megvalósító gyakorlat megfelelő módon és eszközökkel nem alakult ki. E tény a laikus ügyfelekből tájékozatlanságuk miatt több és gyakran megalapozatlan panaszt vált ki. A biztosítók hiányos tájékoztatási gyakorlata által generált reklamációk, panaszok, pedig feleslegesen időt, költségeket pazarló eljárásra kényszeríti az ügyfeleket, valamint a fogyasztóvédelemmel, jogorvoslattal foglalkozó szervezeteket, de magukat a szolgáltatókat is. A biztosítási panaszok szaporodása már csak azért is probléma, mert a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóvédelmi lehetőségei korlátozottabbak.
 
A biztosítók szolgáltatással kapcsolatos írásbeli tájékoztatási gyakorlatának jellemzői.
 
A biztosítók tárgybani tájékoztató leveleinek tartalma felületes, gyakran alig informáló, rosszul fogalmazott sablonos levelek. E jelenség különösen elutasítás esetében káros, mert az elutasítás ténye miatti anyagi hátrány önmagában is ellenkezést vált ki az ügyfelekből, ezért nem átgondoltan, hanem indulatból reklamálnak. Tapasztalatunk szerint az alapos tájékoztatás, részletes, tárgyilagos, tényszerű indoklás, emberséges hangnemben és közérthetően megfogalmazva meggyőzőbb, elfogadásra késztetőbb lenne.
 
Sajnos ritkán születnek példa értékű tartalommal megírt, kifogástalan tájékoztató iratok.
 
Mi jellemzi tehát általában a szolgáltatást érintő állásfoglaló, elutasító biztosítói tájékoztató írásokat?
 
― A tájékoztató iratok pár mondatos volta (rövidsége) többnyire előre vetíti, hogy laikus ügyfél számára kevés érthető és elfogadható információt nyújt, nincs elegendő és megnyugtató indoklás.
 
― Gyakran nem alkalmaznak joghely jelölést az állásfoglalás jogszerűségének bizonyítására, ha mégis van ilyen hivatkozás, gyakorta annak tartalmát sem idézet, sem kivonatos formában nem közlik. Az ügyfelek számára leginkább rendelkezésre álló írás a biztosítási szerződés dokumentációja (ajánlat, kötvény, általános és különös biztosítási feltételek), amelyekben a konkrét ügyre nincs kellő utalás, a bejelentett biztosítási eseménynek szerződéssel való összefüggéseihez nincs megfelelő értelmezési segédlet.
 
― Feltűnő, hogy a szolgáltató részéről aprólékos, számtalan adattal, irattal való bizonyítási igénnyel szemben a biztosítók a részben vagy egészben elhárított igényjogosultságot nem a maguk részéről köteles módon, a szolgáltatási igény bizonyítási követelményeivel arányos, kellően részletes indoklással, ellenbizonyítást teljesítő iratok bemutatásával történik, hanem csak néhány „odavetett” szaknyelven fogalmazott szó és/vagy mondat formula jelenti az informálást.
 
― Gyakran megesik, hogy a felek által közösen keletkeztetett (bekért, benyújtott, beszerzett, stb.) de csak a biztosítónál megtalálható, ügyfelek ismeretét is jogszerűen megillető, fontos ellenbizonyító erejű iratmásolat kiadását, de legalább is ezek lényegének ismertetését a társaságok elmulasztják vagy direkt megtagadják.
 
― Tipikus jelenség, hogy a biztosítók többnyire megelégszenek a szolgáltatási igény elbírálásában döntő források megnevezésének felsorolásával - pl.: valamely bejelentés, nyilatkozat, jegyzőkönyv, fotó(k), stb. alapul vételére hivatkoznak -, de azok részletesebb tartalmi ismertetése nélkül, csak pár szóban közlik az elbírálás végeredményét. (Pl.: gépjárműkároknál gyakran:„a káresemény műszakilag nem azonosítható” szófordulattal közlik az elbírálás eredményét, a miért magyarázata viszont hiányzik. )
 
A begyűjtött adatok elemző, összehasonlító, kiértékelő szakmai munkájának részletei, amelyek részletesebb leírása, megfelelő hivatkozási alapja lehetne az elbírálás indoklásának, és amely ismeretekből a szolgáltatásigénylő is megérthetné, mi történik a szak- és jogértő biztosítónál az ügyével, többnyire elmaradnak.
 
― Gyakran többszöri reklamáció és jogos kérelem ellenére nem szolgáltatják ki a biztosítók az ügyfél kérésére a számszaki elszámolások másolatát.
 
― Sajnálatos módon ritkán találkozni olyan, nem végeredményt, hanem alaposan, körültekintően készített köztes biztosítói tájékoztató irattal, (jegyzőkönyvvel, szolgáltatás folyamatában adható, tájékoztató irattal, amely a biztosított érdekvédelmét szolgálóan előre jelezné, hogy a biztosítottnak milyen bizonyítási módra, eszközre lehet még majd alkalma, szüksége. (Pl. betörés kárnál, ha az első helyszíni szemle alkalmával felmerül az előírt kármegelőzési védelem megvalósulásának bizonytalansága, nem hívják fel a figyelmet, hogy kérhető a nyomozati szakban a hatóságtól a káridőpontban alkalmazott biztonságvédelmi berendezések műszaki szakvizsgálata, mely hatósági szakvélemény döntően befolyásolhatja a kárigény elbírálását.)
 
A felsorolt kifogások miatt az ügyfelek sokszor nem értik meg a biztosítói álláspontok jogszerűségét, alaptalanul vélelmezik a jogsérelmet, indokolatlanul hosszú és bonyolult reklamációkba, felülvizsgálati kérelmekbe hajszolják a biztosítók önmagukat ismétlő válaszai őket. Az ügyfelek nem tudnak tisztán látni, érteni ügyeik elbírálásakor és nem tudnak megfelelően dönteni jogsérelmük megalapozottságáról, a jogorvoslati lehetőségek igénybe vételéről.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos biztosító váltást érintő panaszokra kívánjuk felhívni a figyelmet, mely tapasztalataink szerint sok biztosítottnak okozott bosszúságot, pedig egy egyszerű határidő módosítással kiküszöbölhető anomália.
 
A problémát a számtalan hozzánk érkezett panasz egyikének kiemelésével szeretnénk szemléltetni.
 
A választás lehetőségével élve az Indra Egyesülethez forduló panaszos áttekintette múlt év novemberben a saját és férje tulajdonában lévő gépkocsikra vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (kgfb) ajánlatokat internet segítségével.
 
A biztosítottnak korábban is az AEGON biztosítónál volt a kötelező biztosítása, azonban legnagyobb meglepetésére az interneten a paramétereire kiadott ajánlat listában az AEGON-ra vonatkozóan kedvezőbb biztosítási díj szerepelt (éves szinten 11.432,-Ft-tal kevesebb), mint a meglévő AEGON-nál lévő biztosítási díj. Kérdésére a biztosító kirendeltségében azt a tájékoztatást kapta, hogy valóban, a Biztosító új ügyfeleinek kedvezőbb ajánlatot ad, tehát az ügyfél mondja fel az AEGON Biztosítónál meglévő biztosítását és kösse újra az AEGON-nal - ezt azonban nem szabad „reklámoznunk” - tette hozzá az üzletkötő. (Furcsa ez az üzletpolitika, mely pl. az internet szolgáltatókkal kapcsolatban is tapasztalható, hogy többre becsülik az új, mint a hűséges ügyfelet, holott marketing alaptétel, hogy egy új ügyfél megszerzése jóval költségesebb, mint a régi megtartása.)
 
A panaszos férje korábban a Providencia Biztosítóval szerződött, és az ő esetében is kedvezőbb ajánlatot kaptak az AEGON biztosítóra vonatkozóan interneten.
 
Az internetes tájékozódást követően felkeresték az AEGON a legközelebbi kirendeltségét és ajánlatot kértek. Az írásban kapott ajánlat igazolta az internetes ajánlatot – ezért úgy döntöttek, hogy felmondják kötelező gépjármű-felelősségbiztosításaikat a Providenciánál valamint az AEGON-nál és megkötik mindkettőt az AEGON-nal.
 
2007. november 27-én kelt felmondó leveleiket postán ajánlva illetve faxon is megküldték az illetékes biztosítóknak. Majd vártak....
 
2008. januárjában többszöri próbálkozás után (állandóan foglaltak voltak az AEGON telefonvonalak, sokszor fél órákat is próbálkoztak) telefonon érdeklődtek az ügyben, mivel aggasztotta őket, hogy január közepén még mindig nem voltak biztosítási szerződéseik, és a befizetéseket sem tudták rendezni. A Biztosító megnyugtatta őket, hogy elegendő az ajánlatokat maguknál tartani egy esetleges rendőri ellenőrzés vagy kár esetére.
 
Mivel 2008. január 30-ig még sem a szerződést nem kapták kézhez, sem a befizetéshez szükséges sárga készpénzátutalási megbízást, illetve az egyik fél folyószámlája még mindig nem volt megterhelve a januári díjjal, ezért rózsaszín postai készpénzátutalási megbízással 2008. 01. 30-án postán átutalták a férj ügyében a 2008. első negyedévi biztosítási díjat, a panaszos feleség pedig a január-február havi biztosítási díjakat. Mivel az ajánlaton a 1091 Bp., Üllői út 1. cím szerepelt, erre a címre küldték a megfelelő összegeket, mindegyik készpénzátutalási megbízás hátulján feltüntetve a megfelelő nevet, rendszámot és ajánlatszámot.
 
Egy héttel később – sokszori próbálkozás utáni - telefonon történt érdeklődésre tájékoztatást kaptak, hogy nem érkezett meg a pénz, egyébként is a Sopron, Pf. 22. címre kellett volna küldeni azokat, nem pedig a biztosító székhelyére. Javasolták a házaspárnak, hogy kérjék e címen a fenti összeg jóváírását, csatolva a feladóvevény másolatokat.
 
Február elején megérkeztek a biztosítási kötvények, megküldték a készpénzátutalási megbízást az első negyedévi kgfb kiegyenlítéséhez - melyet haladéktalanul befizettek - , illetve a feleség folyószámláját megterhelték két havi biztosítási díjjal.
 
Ismételt telefoni megkeresésükre azt a tájékoztatást kapták, hogy rózsaszín csekken nem fogadják el a befizetést, ezért terhelték meg a panaszos folyószámláját illetve férj esetében küldjék ismételten meg az összeget a küldött sárga készpénzátutalási megbízással. Ezt haladéktalanul megtették.
 
Februárban, az általuk rózsaszín készpénzátutalási megbízással feladott biztosítási díjakat visszakapták, a Posta azokat „Nem kereste” megjelöléssel küldte vissza.
 
Egyedi panaszügyük teljessége végett összességében az AEGON ügyintézésével kapcsolatosan több kifogásuk volt:
 
1. Január 30-a környékén naponta közel 1 órát próbáltak sikertelenül az AEGON biztosítóval kapcsolatba lépni telefonon a (40)-204-204 telefonszámon, hogy mit tegyenek, mert nem szeretnének még január 31-e után is díjfizetés nélkül maradni.
 
2. A médiában hallott információra hagyatkozva küldték meg az esedékes biztosítási díjakat az Üllői út 1. sz alatti címre, mivel ez szerepelt az ajánlatokon. Ez a székhely cím azonban – mint az ügyintézővel történt beszélgetés során megtudták – az összeg átutalására, reklamációra nem megfelelő, az ügyintézésre alkalmas soproni cím pedig egyetlen rendelkezésre álló iraton sem szerepelt.
 
3. Két különböző telefonos ügyintézőtől kétféle információt kaptak a már megküldött összeg sorsára vonatkozóan. A második az elsővel ellentétben felháborodottan közölte, hogy a médiában kapott információ helytelen volt és semmiképpen nem érvényes a rózsaszín átutalásos befizetés.
 
4. 2008. január 25-i keltezéssel, február elején kézhez kaptak a férj biztosítása kapcsán egy levelet, miszerint az ajánlathoz nem csatolták a „Felhatalmazás csoportos beszedési megbízás teljesítésére”, holott az ajánlaton egyértelműen bejelölték, hogy „nem folyószámlás”.
 
5. A szintén január 25-i keltezésű és február elején kézhez kapott Kötvényen a férj besorolása – még mindig - helytelenül A00 volt B10 helyett, ezért az ajánlaton szereplő éves díj kétszeresével szembesültek a február elején kézhez kapott kötvényen. Ezt követően telefonon panasszal éltek, majd a február 1-i dátummal keltezett kötvényen már a helyes besorolás és éves díj szerepelt.
 
6. Fentiek bizonyítják, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy a díj mielőbb befizetésre kerüljön. Ehhez képest az AEON Biztosító egyetlen levele sem mulasztotta el felhívni a figyelmüket a „késedelmes befizetés következményeire”.
 
A fenti konkrét ügy illetve a kgfb biztosítóváltás kapcsán érkezett további panaszok alapján a felmerült problémák két tényezőre vezethetőek vissza:
 
1. Eredendően arra, hogy a tömeges biztosítóváltás okozta adminisztrációval a számítógépes támogatás ellenére sem tudnak az ügyintézők megbirkózni.
 
2. Továbbá mert nincs határidőhöz kötve a kártörténeti igazolás kiállítása.
 
A probléma tehát abban gyökerezik, hogy az internethasználat elterjedésével, - aminek köszönhetően pillanatok alatt összehasonlíthatóak a biztosító társaságok ajánlatai -, egyre többen élnek a biztosítóváltás lehetőségével, a biztosítók pedig nem tudják adminisztráció tekintetében követni ezt a tömeges váltást. Ezt bizonyítja, hogy januárban elérhetetlenek voltak a biztosítók telefonon, továbbá a konkrét panaszügyek kapcsán, hogy egyik panaszosunk az AEGON-nal bontott szerződést november 27-vel, és az AEGON-nal kötött új szerződést, (tehát az információ házon belül megvolt), mégis csak 2008. január 25-i keltezéssel állították ki számára új kötvényt.
 
Fentiek következtében az a biztosító, mellyel az ügyfél felbontja a szerződését, közel két hónap alatt állítja ki az igazolást a kártörténetre vonatkozóan, márpedig enélkül az új biztosító nem tudja elkészíteni az új kötvényt, megállapítani a biztosítási díjat, ami alapján aztán az ügyfél rendezni tudná időben a biztosítási díja befizetését.
 
A piacgazdaság és a hatályos szabályozás kikényszerítette a választás szabadságát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás tekintetében is. Az azonban meglepő a mai információtechnológia világában, hogy több, mint két hónap szükséges a biztosítóváltáshoz, ami miatt a biztosítottak valójában több mint egy hónapig, rendezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás nélkül maradnak.
 
Január 1-én érvényes kötvény és befizetett biztosítási díj nélkül a biztosítottak nem érezhetik magukat biztonságban egy rendőri ellenőrzés során. Egy esetleges káresemény kapcsán pedig félő, hogy a korábbi biztosító már nem, az új pedig még nem hajlandó helytállni a biztosított helyett a befizetetlen biztosítási díj miatt.

A következőkben az alábbi jogszabályok biztosítói értelmezését foglaljuk konkrét példák ismertetésével össze, amelyek jelentős fogyasztói érdeksérelmet okoznak.
 
1. A Fogyasztóvédelmi törvény létrehozta a gazdálkodók és a fogyasztók között felmerülő viták gyors, a fogyasztók számára költségmentes békéltető testületi jogintézményt. Már a működés megkezdésekor vitatták a biztosítók e testületek eljárási jogát a gépjármű felelősségbiztosítás keretében a károkozó biztosítója és a károsult között keletkezett vitákban. Az indoklás röviden és egyszerűen fogalmazva az volt, hogy a károkozó biztosítója és a károsult között nincs szerződéses jogviszony.
 
A fogyasztóvédelmi szervezetek általában vitatják e biztosítói jogértelmezést, elsősorban azért, mert a jogalkotónak nem lehetett az a szándéka, hogy a károsultat megfosztja attól a törvény által biztosított védelemtől, amelyet a gyors és költségmentes vitarendezési eljárás számára jelent.
 
Az Indra Egyesület ezért az alább idézett állásfoglalással kereste meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium elődjét.
 
„Az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvény úgy rendelkezik, hogy a Békéltető Testületek hatásköre a szerződéses jogviszonyban nem álló felek jogviszonnyal kapcsolatos vitájára nem terjed ki. A közvetlen jogviszony hiányában történő vitarendezés egyetlen esetét (termékfelelősség) a jogalkotó külön nevesítette.
 
Az IM álláspontjára hivatkozva a PSZÁF sem támogatja a felelősségbiztosítással kapcsolatos ügyeknek Békéltető Testületek előtti eljárását, bár kihangsúlyozza, hogy „az alternatív vitarendezés fórumán a pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos vitákban is minél aktívabb szerepet kapjanak”.
 
Az Indra Egyesület és általában a civil fogyasztóvédelem álláspontja egyértelmű. Szerintünk lehet ugyanis „kvázi-jogviszonynak” tekinteni a károsult és a károkozó biztosítója közötti viszonyt. De azzal vitatkozunk, hogy „kvázi” fogyasztónak lehet-e minősíteni a károsultat. Az azonban nem vitatható, hogy a békéltető eljárás lehetőségét, a speciális eljárási kedvezményeket a biztosítók és a gyengébb pozícióban lévő természetes személyek (biztosítottak) közötti vitákban, az utóbbiak megerősítésére szánta a jogalkotó.
 
Mégis kinek az érdeke, hogy ez a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításában ne érvényesüljön!?
 
Tudomásunk szerint a biztosítók érdekvédelmi szervezete, a MABISZ felvetésére született a 2003. évben az IM tárgybani jogértelmezése.”
 
Erre a megkeresésére a tárca olyan jogértelmezést adott, amely alapján az a törekvésünk, amelyet az Indra Egyesület fontos célnak tartott, sikerrel járt.
 
2. Gépjárműtulajdonosok „bonus-malus” rendszere.
 
A gépjármű felelősségbiztosításról szóló 190/2004 (VI. 8.) Korm. rendelet elődje, annak 3. számú melléklete a közlekedésben fegyelmezetten viselkedő gépjármű tulajdonosokat un. bonus elismerésben részesíti, míg a balesetet okozókat malus jeggyel rendeli büntetni. Az idézett melléklet azonban célszerűtlen rendelkezésével valójában büntette a fegyelmezetten, míg előnyt biztosított a károkat (gépjármű balesetben) okozóknak.
 
Ezt az érdeksérelmet az alábbiakban foglalja össze a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez az alább idézett levelünk:
 
Több biztosított tagunk fordult Egyesületünkhöz panasszal, amiért a biztosítók a már megszerzett B fokozatot törlik, ha gépjármű cserét hajt végre, és az eladás-vétel között több idő telik el, mint egy év (171/2000 3. sz. melléklet)
 
Ez az előírás valóban igazságtalan, hiszen ha egy gépjármű tulajdonos például B9 fokozatot ért el, a közlekedésben bizonyítottan fegyelmezett, balesetmentes magatartást tanúsított. Érthetetlen a büntetés az A0-ás besorolással, ha a gépjármű csere között esetleg kettő év telt el.
 
Javasoljuk ezért az alábbiakat:
 
- A gépjármű tulajdonos bonus besorolása maradjon meg, ha a biztosított ugyanazon gépjármű kategóriába tartozó gépjárműre köt két éven belül új szerződést.
 
- Minden további év – öt évig – egy fokozattal csökkentse az elért B fokozatot. (Pl.: a biztosított által elért B8-as fokozat a harmadik év után B7, a negyedik év után B6, az ötödik év után B5 legyen. Ezen túl kapjon A0 besorolást.)
 
Nem tartható logikusnak a rendelet 6. § (1) bekezdése, amely szerint „A rendszerbe újonnan belépő az A0 osztályba kerül.” Ezt vonatkoztatja a malusra is. Szerintünk az a gépjármű tulajdonos, aki több balesetet okozván pl. az M4 fokozat büszke viselője, új gépjárművével A0 fokozatba kerülvén, érdemtelenül jut az „elismeréshez”.
 
Javasoljuk ezért, hogy a malus besorolás maradjon meg az új szerződésben, és a balesetmentes évek számának megfelelően csökkenjen egy-egy fokozatot.
 
Természetesen a jogszabályi rendezés pontosabb megfogalmazást igényel, amelyben – az elvek elfogadása esetén – szívesen közreműködünk, a témával kapcsolatos ismereteinket átadjuk.
 
A Felügyelet az Indra Egyesület javaslatát elfogadta, és intézkedett, megszüntetve a jogsértő rendelkezést.
 
3. A biztosító társaságok szerződéseit, valamint a beérkezett panaszokat vizsgálva megállapítást nyert, hogy a gépjármű balesetek személyi sérültjeit a vagyoni jellegű kártérítés mellett megillették a nem vagyoni jellegű kártérítések is. Ez utóbbiakat a biztosítók gyakran nem egy összegben, hanem járadékszerűen térítik az egészség károsultaknak.
 
A vita röviden e körül az volt, hogy a biztosítók szerződéseikben e járadékok évi emelését 4 %-os mértékben vállalták. Ugyanakkor az infláció mértéke 1994-től tartósan két számjegyű volt. Tehát szerződéseikben nem voltak kötelezettek az értékmegőrzésre. Mivel a biztosítók, szerződéseikben garantált 4 %-os indexálása mellett a járadékok már 1-2 év után „borravalóvá” zsugorodtak, sem a jövedelem, sem a költségpótlást nem valósította meg, ezen módosítani kellett.
 
Ezzel kapcsolatban az Indra Egyesület, az akkor még működő Gépjármű Felelősségbiztosítási Érdekegyeztető Bizottsághoz, mint ennek a Bizottságnak a tagja, javaslattal fordult.
 
Az Indra Egyesület javaslatának az volt a lényege, hogy „A biztosítók a járadékok értékmegőrzéséről kötelesek gondoskodni”.
 
Ez a javaslatunk az Indra Egyesület elmúlt években végzett érdekegyeztető tevékenysége ellenére sajnos még mindig nem került be a jogszabályba.
 
4. A jogszabályok és a biztosítói szerződések vizsgálata, valamint a fogyasztói panaszok felszínre hozták az újabb, rendezésre váró jogértelmezési problémát.
 
A biztosítótársaságok a parkoló gépjárműveket nem tekintik forgalomban lévő „veszélyes üzemnek”, ezért elhárítják a maguktól elinduló gépjármű által okozott károkat, nem tartják azt a gépjármű felelősségbiztosítási jogszabály alapján rendezhetőnek. Ez természetesen jelentős hátrány a károsultnak, aki csak polgári perben érvényesítheti jogait (közismert, hogy ez mit jelent!). Idézünk az alábbiakban a több azonos biztosítói érvelésből egyet:
 
„A 190/2004 (VI. 8.) Korm. rendelet I. számú mellékletének 1. pontja kimondja, hogy a gépkocsi üzemeltetése során bekövetkezett károkat kell a biztosítónak megtérítenie. Az ítélkezési gyakorlat szerint alapvetően a sebesség és a gépi erő azok, amelyek együttesen a gépjárművet fokozott veszélyforrássá teszik. Ebből következően üzemen kívüli gépjárművel okozott kár esetén épp a speciális veszélyforrás jelleg hiányzik.”
 
„A felelősségbiztosító helytállási kötelezettsége a gépjármű üzemeltetéséhez kötődik, ebből következően, amennyiben valaki kártérítési igényt érvényesít a biztosítóval szemben, akkor neki kell bizonyítania, hogy kára a biztosított gépjármű üzemeltetésével összefüggésben keletkezett.
 
A gépjárművel történő várakozás nem vonható az üzemeltetés körébe, hiszen a parkolás lényege éppen abban áll, hogy a járművel nem mozognak, nem veszik igénybe a beépített motor vonóerejét, nem folytatnak olyan tevékenységet, amely a környezetre nézve fokozott veszélyt jelentene.”
 
Elfogadható-e ez az érvelés? Az alábbiakban vitatjuk a biztosítói indokolást:
 
a. A gépjármű fokozottan veszélyes üzemi jellege nem szűnik meg azáltal, hogy a motort leállítják, hiszen egy több tonnás gépről van szó, ami jelentős veszélyeket rejt magában, ha elkezd gurulni. Továbbá a 190/2004. (VI. 8.) Kormány rendelet 1. számú mellékletének 8. pontja tartalmazza azokat az eseteket, amelyekben a Kártalanítási számla kezelője nem köteles kártérítést nyújtani, itt azonban nem szerepel leállított gépjárműre vonatkozó mentesülési ok.
 
b . Megvizsgáltuk azt az esetet is, hogy mit tehet az ilyen károsult, ha nem kaphat a károkozó gépjármű tulajdonosától felelősség elismerő nyilatkozatot. Lehetősége van rendőrségi helyszínelést érni. Valószínű az, hogy a rendőrség gondatlanságból okozott kárért helyszíni bírságot szab ki, de melyik jogszabályra hivatkozhat? A válasz minden bizonnyal az, hogy a hivatkozás az 1/1975 (II. 5.) KPM-BM együttes rendelete, amely a közúti közlekedés szabályairól szól (KRESZ).
 
41. § Várakozás (7) bekezdés:
 
„ A járművet őrizetlenül hagyni abban az esetben szabad, ha a vezető gondoskodott arról, hogy a jármű önmagától el ne indulhasson és illetéktelen személy azt el ne indíthassa.”
 
Értelmezés illetve magyarázat: „ A gépjármű önmagától való elindulását meg kell akadályozni. Ennek módja pl. lejtőn a rögzítőfék működtetése, a sebességváltómű sebesség fokozatba kapcsolása, kerekek kiékelése … Az illetéktelen személy által történő elindításnak megakadályozásáról a jármű vezetője akkor gondoskodott, ha a vezető a jármű ajtaját, ablakait bezárta, az indítókulcsot a kapcsolóból kivette, a kormányzárat bezárta, vagy bármely más módon az indítást megakadályozta. Más biztonsági berendezés alkalmazása, a riasztókészülékek működőlépes állapotba helyezése nem kötelező akkor sem, ha ilyen van a járművön.”

Célszerű lenne például szabályba iktatni, hogy:
 
― A biztosítók írásbeli állásfoglalásaikban, különösen az elutasítás tartalmúakban hivatkozzanak a szolgáltatási igények elbírálását alátámasztó joghelyekre, idézzék, vagy kivonatosan részletezzék is lényegüket. Főleg a szerződésbeli vonatkozások (ajánlat és/vagy kötvény, és/vagy feltételek) meghatározó helyét jelöljék meg, azon adatok és a biztosítási esemény összefüggéseit értelmezzék is.
 
― Nagyobb károk, bonyolultabb szolgáltatási igények, különösen vitás helyzetek esetében kárszámítások, elszámoló iratok, és különböző, döntő erejű jegyzőkönyvek másolatainak megküldésével indokolják állásfoglalásaikat. Az ügyfeleknek ne kelljen eleve, és főleg ne többedszer kérelmezni ilyen káriratok kiadását.
 
― Műszaki tárgyak, különösen gépjárművekre vonatkozó károk esetén, a kárigénytől eltérő elfogadás értelmezésére nézve részletesen tájékoztassanak összehasonlító műszaki és költségvetési adataikról.
 
― Ügyeljenek a biztosítók, hogy a helyszíni szemlék alkalmával a szolgáltatási eseményben érintett felek (biztosított, biztosító képviselői, esetleges tanuk, egyéb szakemberek, stb.) részéről kölcsönösen elhangzó nyilatkozatok írásba foglalásra kerüljenek: Ezeket az iratokat valamennyi szereplő olvasat, és tudomásul vétel után írja alá. A kárrendezők, szakértők gondoskodjanak arról, hogy a kárvizsgálati folyamatok során is tájékoztassák az ügyfeleket az azonnal felismerhető, elbírálást befolyásoló problémákról, jelezzék előre a biztosító további vizsgálati igényét, ügyfeleket érintő bizonyítási szükségletek, lehetőségek konkrétumaira hívják fel a figyelmet. A szolgáltatás közben ügyfeleket tájékoztató, biztosítói igényeket, megjelölő, határidőket kijelölő iratokból az ügyfelek is rendelkezzen másolattal, ne utólag hivatkozzon a biztosító a nála őrzött ilyen irattartalmakra.
 
― Fontos lenne kötelezni a biztosítókat, hogy legalább a súlyos jogkövetkezménnyel járó esetekben küldött írásbeli tájékoztatások, felszólítások esetében (ez szerződésre és díjkezelési ügyekre is érvényes lehetne) alkalmazzanak küldést bizonylatoló ajánlott és/vagy térti vevényes postázást.
 
Az Egyesület megoldási javaslata:
 
Megítélésünk szerint az ügyben, a biztosítói állásfoglalásokról szóló, szolgáltatással kapcsolatosan megfelelő és értékelhető tájékoztatási, ellenbizonyítási kötelezettséget teljesítő iratok tartalmi, formai követelményeit a szakmai törvényben kellene részletesebben, konkrétabban előírni. E megoldás megszüntethetné, mérsékelhetné az előbbiekben említett kifogásokat.
 
Amennyiben ez a törvénymódosító folyamat hosszadalmas, lassan hozhat eredményt, úgy legalább a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által készített, tárgyi témájú „Ajánlás” készítése lenne szükséges, amelynek kialakításában Egyesületünk tevékenységének és a szakhatósággal való Együttműködési megállapodásban vállalt szerepének megfelelően készséggel részt vesz.

Javaslatunk a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást január 1.-vel felmondó, biztosítót váltó biztosítottakat érintő probléma megoldására az alábbi:
 
1. biztosítóváltás esetén egy hónappal előbbre, október 31-i határidőre kellene hozni a következő év január 1-től esedékes időszakra vonatkozó biztosítás felmondását,
 
2. kötelezni kellene a biztosítókat, hogy a kártörténeti igazolást legkésőbb november 30-ig postázzák az ügyfél új biztosítójának,
 
3. az újonnan szerződött biztosítónak december 31-ig meg kellene küldeni az új kötvényt és a készpénzátutalási megbízást, amennyiben a befizetés postai úton történik.
 
Fenti javaslatok szabályozásba kerülésével a biztosítottak felhőtlenül élvezhetnék a választás szabadságát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások terén is.

Indokoltnak tartjuk,hogy:
 
 a. A PSZÁF vizsgálja meg, hogy a biztosítók a gépjármű balesetek kárrendezése során keletkezett egészségre, testi épségben keletkezett biztosítotti hátrányokat nem vagyoni jellegű kártérítéssel úgy mérsékelje, hogy amennyiben azt járadékszerűen folyósítja, úgy köteles legyen annak értékét megőrizni.
 
 b. Amennyiben valamely jogszabály joghézag, vagy más ok miatt nem világos, annak értelmezéséről a biztosítótársaságok tájékoztassák a fogyasztóvédelmi szervezetet.
 
 c. Kérjük a PSZÁF-et, hogy magától elinduló gépjármű által okozott kár esetében a biztosítókat kötelezze annak rendezésére a gépjármű felelősségbiztosítási jogszabály alapján.
 
E rövid, vázlatos tanulmánynak az a célja egyfelől, hogy az Indra Egyesület kötelezi magát a pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó jogszabályok folyamatos vizsgálatára és másfelől arra, hogy a szolgáltatók szerződéseit abból a szempontból kísérje figyelemmel,azokat elemezze, hogy nem tartalmaznak-e a fogyasztókra hátrányos feltételeket és hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága nem sérül-e.
 
Az Indra Egyesület a tanulmányban foglaltak révén egész tevékenységével törekszik elérni, hogy a pénzügyi szolgáltató társaságok (biztosítók, bankok) nagyobb felelősséget vállaljanak a társadalomra és a környezetre gyakorolt hatások kezeléséért, és ennek keretében nem csupán felelősségteljesebb magatartást folytassanak, de tevékenységük nyíltabban elszámoltatható legyen a fogyasztók irányába is.
 
A vállalatok társadalmi felelőssége olyan területeket is érint, mint az esélyegyenlőség és az etika.
 
Budapest, 2008. 08. 31.